Kiállítás a Symbol Art Galériában
Megnyitja: Hajdu István
művészettörténész, műkritikus
Megtekinthető: április 30-ig,
hétköznap 12-19 óráig.
Komoly egészségi nehézségek, az életben maradást veszélyeztető megpróbáltatások legyőzése után Pauer erőtől duzzadó, megújult szellemiségű, mennyiségi szempontokból is irigylésre méltó festmények kollekciójával tért vissza a kortárs művészek közé.
Az új festői programot úgy határozta meg, hogy konkrét és radikális festészettel és szobrászattal kíván most és a közeli jövőben foglalkozni. A jelenlegi alkotói mentalitás, Pauer legismertebb festészeti találmányával, a pszeudóval történő összehasonlítása során válik nyilvánvalóvá, hogy számára nem csupán a néző megtévesztése a cél, hanem a kollektív fantázia és beleérző képesség felkeltése. Az új vásznait kivétel nélkül megtöltő monokróm alkotások mindegyikénél maga a kép a fontos. Mindegyikkel új világot épít, amelyben a kép értelmezi a címet és nem a cím a képet. Abból a szempontból is a kép a világ egésze, hogy nem ábrázol semmit sem. Mindezen túl van már. Csak hasonlít arra, amit, úgy tűnhet, hogy ábrázol, mert nem ábrázolja mégsem, más a kontextusa ---, és ez a lényege. Ez nem új típusú megtévesztés, mert hangsúlyozott lényege az, hogy festmény (kép) és nem az, hogy festmény valamiről. Pauer, a festő, ma arra kíváncsi, hogy mitől kép ma a kép, és mit gondolnak ma a képről a nézők.
A kép bennünk élő további formája sokkal közvetlenebbül és lényegesebb módon válik részévé ezeknek a jeleknek, képeknek, mint korábbi munkáinál. Minden néző létrehozhatja magában a saját, akár a többi nézőtől vagy magától a művésztől független változatát. A művész individuumát elrejtettebben, kevésbé tolakodóan, a külvilág felé sokkal több toleranciát, beleérzést mutatva viselik magukon a legújabb munkák, amelyekkel immaginárius tereket hoz létre. A festmények címei nem megrögzítik a művek témáit, hanem egy-egy hangulat megidézésével felszabadítják a képek nézőinek fantáziáját: adjanak, keressenek új címeket amennyiben a látvány arra inspirálja őket. Ezekben a munkákban semmi sem végleges: minden mozzanat csak kiindulópontja és nem a végállomása valamilyen folyamatnak, gyökerénél ragadja meg az ábrázolást, és elhagy mindent, ami fölösleges.
Mindig titokzatos marad és soha nem megunható, mindig új asszociációkat ébreszt föl és interaktív. Fölrakhatják képeit a falukra, bizton állíthatom, nem unják meg soha.
A kiállítás igazi szenzációja az a három "tekton", amelyeken keresztül szeretkezik a festészet és a szobrászat
Antal István író
