Bálint Zsidó Közösségi Ház:
Szép volt tegnap este az Élet Menete, legalább 5000-en voltunk - nehéz ezt megbecsülni egy tömeg belsejébol. Csendes, méltó megemlékezés. Amikor kiértünk a Dunához, egy hegedus a kordonon kívül a Székely Himnuszt játszotta, nem tudom, miért pont azt. Integettem neki a fáklyámmal - Erdély és Izrael elfér egy szívben. (Ha az Erdély indulót húzta volna, vagy más irredenta dalt, én sem reagálok.) Zenérol egyébként gondoskodtak a szervezok, szinte végig szólt a klezmer.
Van tehát egy olyan estéje az évnek, amikor fáklyafényben úszik a pesti Duna-part a Lánchídtól a Margit-hídig. Az éloláncban én voltam a "legészakibb fény" a Margit-hídnál, ami azért volt jó, mert az érdeklodo külföldi turistáknak elmondhattam, hogy kikre emlékezünk.
Végszó az nem volt. Addig maradtam, amíg a fáklyám végig nem égett.
Pauer Gyula zseniális emlékmuvébol a tömeg miatt akkor nem sokat láttam. Ma ismét kisétáltam ehhez a temetohöz (mármint a Dunához) megnézni. Megrázó. Aki sokat tud az eseményekrol, annak is tud újat mondani ez az alkotás.
Talán csak a túléloknek nem. S mindez a nagyváros közepén történt. Cipok, de egészen kicsik is vannak ott ... mennyi gyermek ...
<<< vissza
|
