PAUER GYULA Műcsarnok 2005 nyár Az a bizonyos Koczkakő..., a pszeudo-Maya és az egész zseniális Pszeudo-Buli...- emléke- zetes volt és korszakformáló. Egy olyan performance, aminek volt tartalma, mélysége, je- lene, jövője és mint látjuk: örökkévalósága is. Mert nem csak ötletsziporka, agymenés, viszketeg exhicionizmus bujkált mögötte, hanem rajz-tudás, a kidolgozottság türelme, a műalkotás átgondolt fegyelme. Nekünk Erdély legfeljebb gondolataiban nagy, de nem ta- lálunk maradandó alkotásokat tőle, talán a filmeket kivéve, Pauer Gyula viszont maga a múlt század utolsó három évtizedének quint-esszenciája, amely leképezi a kor teljes tár- sadalmi és művészeti valóságát. Szobor? Látvány? Műalkotás? Trouvaille? - mindegy: a mai napig fontos, egyedi és találó. Ez a kiállítás pedig egyszerűen Gyönyorűséges !!! A rekonstruált Pszeudo-szobá-ból csak az élő személyek hiányzanak, a hatás ugyanolyan elementáris, mint annak idején. Vázlatok, képek és művek nagyszrűen érvényesülnek a Műcsarnok tágasságában, a rendezők az Év Kiállítás-át alkották meg! A legélőbb szobor most is a Maya, hiszen tovább hasadt, mióta nem láttuk..., az elkészültét dokumentáló work-fotók pedig izgalmas környezetet alakítottak köré. A Pauer egész munkásságában döntő fontosságú személyes részvételen túl, filmszerepeiben még látványosabban érvé- nyesül egyéniségének hypnotikus aurája: a Sátántangó ötödik órájában is felkaptuk fe- jünket, amikor zord fegyverkereskedőként marconán feltűnt. A kaposvári Marat végén a Narrátor Máté Gábor kézbe vette a Forradalom Fegyverét, a Kockakövet és nyüszítő zokogással siratta a bukást. De mi most ujjongva nevetünk a fes- tett pszeudo-kövek láttán és örömmel konstatáljuk, hogy Pauer Gyula művészetében győzött az Új, az Érték, a szemléletváltás bátor forradalmisága.
|
|
